Jó harcos. Hihetetlen fejlődésen ment keresztül az elmúlt 20 évben az autóipar. Tavaly volt 20 éves a Renault Mégane, és tavaly meg is érkezett negyedik generációja (bemutató itt), ami nem csak az elsőnél, elődjénél is sokkalta komolyabb autó. A benzines turbómotorral már tesztelt Mégane IV egy bő arasznyival, 23 centivel hosszabb az elsőnél, tengelytávja ahhoz mérten 8,9 centivel nőtt, elődjéhez képest pedig 5,7, illetve 2,8 centi a hosszanti növekedés. De nem mellékes a vállasodás sem, 1814 mm szélességével az első Mégane-nál 11,5, az előzőnél 0,6 centivel nagyobb a negyedik. Ha a Mégane-generációkat nézzük, talán a "kacsaseggű" második volt a legmerészebb, ugyanakkor mindegyik kellően egyedi volt, és ez a mostaniról is elmondható. De az is, hogy friss, vagány, csinos. Továbbá az is, hogy nem csak méretével nőtt, bizony minősége is még magasabbra került. Visszapillantva ez egyébként az összes korábbiról elmondató. A Renault komoly fejlődésen ment, illetve megy keresztül folyamatosan. Jó ránézni, jó beleülni. Nem csak hasznos, látványos extra is a Mégane középső felszereltségétől már szériában járó Automata Renault Kártya.

Elég megközelíteni az autót, már élednek az első-hátsó LED menetfények, beállítástól függően hajlanak kifelé az elektromos külső tükrök.

Apró, de látványos, lélekmelengető extra ez. Finoman nyílnak és záródnak az ajtók, az ülések pedig vaskos oldaltartásukkal hívogatóak és valóban kényelmesek. A műszerfal meghatározója az alapból 7, opcióként 8,7 colos, állított formátumú kapacitív érintőképernyő. Grafikája szép, szoftvere gyors, viszont a kijelző, illetve főként az azt övező plasztik elképesztően ujjlenyomat-gyűjtő. Megszokást igénylő, hogy a rádió hangereje csak gombokkal (úgy persze a Renault-tól megszokottan a kormányoszlopról is) szabályozható, tekerentyűvel nem. Szabályozható a klíma hangolása, a belső LED-ek színe, illetve az elektromos kormányrásegítés intenzitása is. Nem csak menüből, a Multi-Sense rendszerrel egyetlen gombnyomásra is, vele a digitális műszerblokk képe is. Pihe-puha lágyság. Bár Sport üzemmódban a kormány az alapbeállításhoz képest felkeményedik, a Mégane lényege, hogy franciásan lágy. Elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóművével és 17 colos (205/50-es abroncsokat hordó) kerekeivel is döbbenetesen jól csillapít. Egyetlen szépséghiba, hogy a sorozatos úthibákon, ha tompán és távolról ugyan, de lehet hallani a futómű hangját. Puha a kuplung, könnyű a kormány, finoman adagolható a fék, ha a váltó nem is a legrövidebb úton, de finoman, precízen kapcsolható, a zajszigetelés pedig van olyan jó, hogy még utazóautónak is tökéletes legyen a Mégane. Utazóautónak egy Mégane? Trükkös, nem tűnik nagynak a Mégane, 4,36 méteres hosszával viszonylag parkolóhely-barát is. Parkolni (parkoláshoz kormányt forgatni) maga is tud. Utasterébe pillantva sem tűnik fényűzően tágasnak, de négy átlagméretű felnőtt gond nélkül belefér. Gyerekből sem gond hátra rakni kettőt, közéjük persze már nemigen fog beférni a nagymama vagy a CSOK-hoz szükséges harmadik gyermek, ahogyan mondjuk a Talismanba sem. Ahhoz − Renault-nál maradva − Scénic kell. Viszont a Mégane-t jobb vezetni, mint a nagyobb Talismant, jobban egységben van a sofőr és az autó, már-már élményautózhatunk is.

Az 1.6 dCi egyértelműen hosszútávfutáshoz való.

Városban sem nyűgös, hiszen 1750 1/perctől ömlő 320 Nm nyomatékából alulra is bőséggel jut, alapjáratról is startolhatunk vele. Jó a lámpától indulási hajlam, de igazán a menet közbeni nyomatékrugalmasság a lenyűgöző. A 130 lóerős Mégane nagyobbat lép, mint amit várnánk tőle, és ne feledjük: jön majd az ikerturbós 160 pacis GT is. A katalógusérték szerinti 10 másodperces 0-100 km/órás érték is szép, de még jelentősebb a vezetés közbeni "hűha-érzés". Hogy távfutásra jó a Mégane, azt a 130 km/óránál 2400 1/perces főtengelyfordulat, az ott is visszafogott zaj, meg a katalógusérték szerint 4, a valóságban 6 liter körüli vegyes fogyasztás, illetve a 800-1000 km körüli hatótáv is jelzi. Sokat, sokért. A Bose (a dízelhez legmagasabb) felszereltségű, csúcsdízel Mégane listaára 7,29 millió forint. Ennél már csak a 205 lóerős GT verzió drágább, illetve magasabbra pozicionált. Pont ennyiért kapnánk meg az 1.5 dCi 110 lóerősét hatfokozatú EDC váltóval. A magam részéről inkább utóbbit preferálnám, hiszen tudom: az is bőven elegendő menetdinamikát, plusz még kuplungmentes kényelmet is ad. Az 1.6-os dízel tényleg a dinamikát kereső hosszútávfutóknak ajánlható. a Bose felszereltség pedig a mindent elváróknak. A 10 hangszórós, pótkerékbe épített mélynyomós Bose hifi tényleg jól szól, a 100 ezer forintos ülés- és kormánykerékfűtés okos extra, ahogyan a 150 ezer forintos távolságtartós tempomat és ráfutásveszélyre figyelmeztetés is. Táblafelismerő és sávelhagyásra figyelmeztetés itt már alapból jár, a holttérfigyelő a most ajándékba adott, amúgy 200 ezer forintos parkolóasszisztenssel jár. Automata a fényszóró, de még a távfény és a rögzítőfék is, néhány másodperc a telefont párosítani, gyorsan használható a precíz, magyarul is beszélő navigáció. Észre se vesszük, de

a Mégane átlag felett kiszolgál.

Profin, kényeztetően, kellemesen. Aki kipróbálja, az akkor is beleszerethet, ha eddig nem is gondolt arra, hogy Renault-t vegyen. Aki pedig fél tőle, az gondoljon az 5 éves garanciára, amihez ráadásul fixdíjas karbantartás vagy 200 ezer kilométeres hosszabbítás is kérhető. Azt persze el kell fogadni, hogy már a Renault sem olcsó, de még mindig értékarányos, csak épp komoly szolgáltatáscsomagot adó autó.